2013. május 31., péntek

Születésnap

Elmesélem azért, hogy történt.

Szóval 18-án 11-re kellett mennünk, úgyhogy 11-kor elindultunk itthonról... A betegfelvételen mondom: "Jó napot kívánok, a Szülészetre jöttem NST-re." "Már itt az idő?" Kicsit csodálkozva válaszoltam, hogy itt, mire a nő elővett nekem egy üres mappát meg mindenfélét írogatott, miközben arról fecsegett, hogy a május milyen szép hónap. Kicsit furcsálltam, hogy ezúttal ilyen sokáig tart bejelentkezni, de gondoltam, múltkor biztos elfelejtettek pár dolgot lepapírozni vagy nem tudom... Aztán odafent a szülészeten megtudtam, hogy végül is akaratomon kívül felvetettem magam a kórházba, mert a néni elegánsan elsiklott az NST szócska fölött. Sebaj, ha már így alakult, maradtam.

Az NST-n rábíztak két olasz nővérkére (?), akikkel angolul kellett beszélni, ami tökjó volt, ráadásul, mivel nem magyarok, mosolygósak és kedvesek voltak. NST után megvizsgált a doki, felvitt UH-ra, és megbeszéltük, hogy miért nem érdemes tovább várni. A császár egyébként amúgy is biztos volt, a dátum meg azért tetszett, mert ugye egyrészt a volt főnököm meg a 13 éve elveszített mamám szülinapja, másrészt meg a Deák Bill koncert napja. Úgyhogy kaptam helyet egy szobában (vajúdóban?), Tetkós felhozta a táskámat, majd hazament a köldökvéres cuccokért (így végre felszabadult a hűtőben két polc). Ezalatt hívott Anya, hogy elújságolja, épp fagyiznak, miután felvásárolták a Nyúlnak a fél várost. Nem akartam, hogy idegbajos legyen, úgyhogy csak azt árultam el neki, hogy a kórházban kellett maradnom, azt nem, hogy estére 3 unokája lesz.

Utána kaptam infúziót, és életemben először történt velem ilyen, hogy eldurrant a vénám, de akkor mindjárt kétszer is. Így a kézfejem helyett a szokásos könyökhajlatba kötötték be, ami este baromira idegesített fogmosáskor, mert pont nem értem el a fogkefével a számig. Na mindegy. Ott dekkoltunk aztán a szobában Tetkóssal egy jó ideig, ő persze idegbajos volt, hogy nem szeret kórházban lenni (baszki, én bezzeg imádok...), meg hát érthető módon unatkozott is, de azért elröhögcséltünk valameddig. 

Aztán jött értem a műtős pasi, mondtam, hogy nehéz vagyok, de azért csak átdobott a hordágyra (de tényleg, azt megfigyeltem, hogy a műtősök mindig ilyen kis cingárak, és mégis, egy elefántot is fél kézzel emelnek a fejük fölé), betolt a műtőbe, és akkor szembesültem vele, hogy a császárhoz totál levetkőztetik az embert (ja nem, a lábszárait bezzeg befáslizzák bazmeg, ha esetleg nem epilált volna, hogy szép legyen. Jól van na, biztos nem azért). Így aztán közszemlére tehettem például a melleimet is, de sebaj, a Playboyban valószínűleg már úgysem tehetem ezt meg.

Az altatóorvos nagyon aranyos volt, folyamatosan mondta, épp mi történik, olyan volt, mintha inkább a barátnőm lett volna, aki mellesleg hátbaszúr. Baromira élveztem, ahogy elzsibbad mindenem, sose volt még ilyesmiben részem, nagyon tetszett, ahogy az is, hogy valamit érzek, de mégsem. Tehát érzem, hogy épp felvágják a hasamat, de nem azt érzem, hogy vágják, hanem, mintha filctollal rajzolgatnának rá. 

Nimródot pikk-pakk kivették, kivitték, de azért megálltak mellettem, hogy egymás szemébe nézzünk egy pillanatra... Aztán Zoé következett, ez már kicsit neccesebb is volt, és kurvára fájdalmas is, hogy őszinte legyek. Hallottam, amint azt mondják, hogy megvan az egyik lába... Inkább nem idézem teljes egészében, mit mondott a doki a műtét után, csak annyit belőle, hogy két évet öregedett, mire megtalálta őt. Ez a két gyerek közötti 3 perc volt a műtét legdurvább része amúgy, utána ugyanaz: egymás szemébe néztünk, és vitték az apjához Zoét is.

Maga a dolog egyébként pont annyira volt felemelő és érzelemteli, mint egy vakbélműtét, de azért amikor az altatóorvos mondta, hogy ő is megvan és ő is tökéletes, akkor bőgtem az oxigénmaszk alatt (ami egy baromi jó találmány, emiatt nem is hánytam, bibibííí, pedig mondták, hogy az gyakori).

Utána még jó sokáig csináltak valamit, gondolom, varrogattak - mármint csak viszonylag sokáig, mert kb. 1 óra alatt lement az egész. Közben felöltöztették az ikreket, behozták hozzám, és az orrommal megsimogathattam őket. 

Ezután a műtős pasi megint átpakolt valahova, mindig összeszidott, ha felemeltem a fejemet - mert amúgy mondták, hogy ne merészeljem ezt kb. másnapig, na hát próbáld ki, lehetetlen. Egyszerűen nem bírod megtenni. Aztán áttoltak az egyik szobába, át a várón és a tömegen, tök meztelenül, de legalább letakarva. (Viszont tökjó, hogy legalább lilára lakkoztam előtte a körmeimet, illettek ahhoz a zöld lepedőhöz vagy mihez.)

Utána még sokáig nem bírtam megmozdulni, a fejemet persze emelgettem, főleg, amikor behozták hozzám a gyerekeket és Tetkós odatette őket mellém. A kislánytól rögtön elolvadtam, egyszerűen olyan gyönyörűséges volt a nagy, sötétkék szemeivel, hogy azt nem lehet elmondani. És a kisfiamba is rögtön, de tényleg rögtön beleszerettem, bár... 

"Jézusom, az orra... Kire hasonlít? Brasch Bencére???"
"Tényleg..."
"Ne már... Nem baj, majd csak kinövi..."

De aztán másnap megnéztem úgy is, hogy nem vízszintesben voltam, és láttam, hogy tévedés volt az egész, ő is csodaszép. Másnap láttam azt is, hogy a kisfiúnak világos a haja - most már teljesen szőke -, a kislánynak viszont fekete, ezt nem tom, hogy sikerült, úgyhogy szerényen elneveztem őket Szőke Hercegnek és Fekete Hercegnőnek (valamint Varognak és Kenyőcének, de erről majd később), a Nyulat meg akkor már Kis Királyfinak, mert ő meg úgyis pont úgy viselkedik...

Na a fejemelgetés tilalmának jelentőségét másnap tapasztaltam meg, pontosabban másnap, meg még utána 4 napig... Ugyanis úgy fájt a fejem, hogy a régebbi fejfájásaim, amikor hánytam, alig láttam és szabadságot kellett kivennem, azok kb. ötösök voltak azon a skálán, amelyiken ez tízes. Az elkövetkezendő 5 nap úgy telt, hogy kb. 0 órától 14 óráig bármit csináltam, a fejfájás nem múlt, nem is csökkent. Mondták, hogy igyak sokat, akár 6-8 litert is - ezt Tetkós bármikor abszolválná sörrel, nekem viszont a 3 lityi is kínszenvedés volt, ráadásul baromira fölösleges, ugye. Az nagyon tetszett, hogy sok kávét és kólát kellett innom a koffein miatt, de ezeket szintén fölösleges volt, ahogy fájdalomcsillapítót bevenni is. A fejfájás csúcsa egyébként pont ebédidőre esett, és gondolom, azt hitték, azért nem ettem meg soha a kajámat, mert én is ilyen kórházi ebédet fikázó kis köcsög vagyok, pedig nem, szerintem jó kaja volt. Délutánonként már tudtam enni, és Tetkóstól megkaptam a mekis sült krumplimat is végre. És hát azért ittam és ittam, aminek következtében kisimult a ránc a homlokomon, és folyton a mosdóba rohangáltam, de a fejfájás csütörtökig maradt.

Első éjjel még volt szobatársam, de a babák nem voltak velem. Második éjjel egyedül voltam, ami jó is, mert ott voltak a babák, és 10-től hajnali 5-ig felváltva ordítottak. (Mellesleg ki találta ki a rooming-in szolgáltatást? Agyonverték már érte vajon? Mert értem én, hogy egy igazi anya nem bír meglenni a gyerekei nélkül, na de friss ilyen-olyan sebbel körbeugrálni egy-két folyton ordító, tök új babát, főleg kezdő anyaként, hááát... Nem is tudom, szerintem az a kórházi néhány nap nyugalom, amikor szakember gondoskodik a gyerekedről, te pedig bármikor vele lehetsz, de nem vagy arra kényszerítve, hogy napi 24 órában te gondoskodj róla, szóval az szerintem mindenkinek járna.) Harmadik éjjel megint jött valaki, de akkor a gyerekeim már jól viselkedtek.

(Ja, a nagy újságot még nem is mondtam. Mire hazajöttem a kórházból, úgy 11 kilóval voltam kevesebb, most olyan 15,5-16 kiló mínusznál tartunk, aminek nagyon örülök. Már nagyjából csak a hasam nem ment le, tehát míg két hete úgy nézett ki, mintha lenyeltem volna egy családi görögdinnyét, most olyan, mintha a kutya labdáját nyeltem volna le. Ez durva, de elvileg van még vagy 4 hetem, hogy újra a régi legyek. Ajánlom, hogy max. ennyi legyen.)

Kedden aztán elhúztuk a csíkot haza, szerdán varratszedés, és végre vége. Jó már túl lenni rajta, jó már, hogy elkezdődött az élet - szombaton hazajött a Nyúl is, azóta még inkább élünk... -, de azért legyünk őszinték, persze, hogy néha visszasírom azt a két hetet, amikor itthon sudokuzgattam a tévé előtt egyedül. Másfelől meg én lassan már annyi emberbe leszek szerelmes, hogy számon se tudom tartani. De ez nagyon jó.

2013. május 22., szerda

Bréking nyúz

Hát itthon vagyunk. Köszönöm mindenkinek, aki drukkolt meg gondolt ránk május 18-án. Írok adatokat is, mert úgy tisztességes: 16:52-kor érkezett Nimród 3350 g, 53 centivel, 16:55-kor Zoé 3020 g, 52 centivel.


Azóta szerelem van.

2013. május 17., péntek

http://www.libri.hu/konyv/gwen_cooper.homer.html

Ez de jó lehet...
Ma jött egy ilyen érzés, hogy mekis sült krumplit kell ennem. Nem itthonit. Olyat. Annyira erős volt az érzés, hogy majdnem sírtam. Aztán felhívtam (igaz, még munkaidőben), hogy nem akar-e váratlanul hazaállítani egy nagy adaggal. Mert a terhesek ilyenek, azt hiszik néha, hogy vannak ilyen jogaik, hogy megkívánnak valamit és ahhoz azonnal hozzá kell jutniuk. Azt mondta, nem. Állítólag a főnöke kocsiját kellett ma munka után szerelnie (mondtam, hogy utána nem mehet Wekerlére, mire csak lenézően visszakérdezett, hogy miért nem), de az előbb felhívtam, és már Wekerlén vedel. Komolyan mondom, sírni és toporzékolni lett volna kedvem (ha nincs nyitva a konyhaablak és nem bagózik az erkélyen, tőlem karnyújtásnyira a szomszéd), de inkább folytattam a konyhapult sikálását (gyönyörű lett) és arra az ősi bölcsességre gondoltam, hogy aki miatt bőgnöd kell, az pont kurvára nem ér annyit.

De akkor is mélységesen felháborít, hogy velem így merészel bánni valaki. Egyszerűen csak fogom a fejem, hogy én ilyen helyzetbe kerültem. Hogy én. Ilyen. Helyzetbe.

Gondoltam rá, hogy feladok valahol valami ilyesmi hirdetést:

Sürgősen munkát keresek 7-8 fő, 30-40 év közötti fiatalembernek Uruguayban, Mongóliában, esetleg Ghánában, Burmában stb. Nagyon fontos, hogy olyan terület legyen, ahol olcsó a sör, de nincs internet, és a telefonhálózat sincs túlságosan kiépítve. Ne szellemi munka legyen, de fizessen jól. Néhányan a párjukat vagy a családjukat is vinnék. Az utazási költséget én állom. Ha beledöglök is.

Persze tudom, hogy az én problémámat ez nem oldaná meg. A legjobb lenne, ha Tetkós változna meg, csak úgy, varázsütésre. És ami még jobb: ha én adhatnám neki azt a varázsütést. Tudod: az arcába. Egy székkel. Ami vasból van. (Ezt ma olvastam fb-n, és nagyon tetszett.)

Tudom, látom én is, hogy egyre idegbajosabb vagyok, de azért ide el kellett jutni.
"99 emberből 49,5 nem tudja, milyen típusú a bőre, ezért tévesen ápolja."

Igen, például az a 0,5, szegény, eleve csak egy kézzel...

2013. május 16., csütörtök

A kiszáradás lehetősége sokkal veszélyesebb, mint egy ikerszülés. Legalábbis Tetkós szerint, mert még mindig nem mászott haza. 

Amikor tegnap fél 12-kor megérkezett és lebasztam - már amennyire kedvem volt levegőt venni, mert azt a pici szobát egy pillanat alatt betölti a ganészag sörszag -, hogy legalább ezen a héten, amikorra a gyerekei várhatók, miért nem tud itthon lenni, értetlenül kérdezett vissza, hogy miért, meddig tart taxit hívni, 1500 Ft-ból be is vinne a kórházba. (Onnan meg már pikk-pakk felszaladok a táskámmal a harmadikra, mint tudjuk.)

Ma jött egy nő, kérdezte, tudom-e, hogy egyik szolgáltatónál a március-áprilisi számláink nincsenek befizetve. Mondom, biztos, hogy be vannak. Persze nem azért, mert tudtam, hogy be vannak, csak hát gondoltam, Tetkós tróger ugyan, de nem ennyire. Lehet, hogy késve fizették? Biztosra veszem. Aztán persze nem tudott elmenni szó nélkül a hasam mellett. Mikorra várja? Mára... holnapra... holnaputánra...

És tök aranyos volt, mert elakadt a szava, csak nézett a hasamra, a szemembe, a hasamra, a szemembe, úgyhogy kicsit beszélgettünk, aztán vigyorogva elment.

Na mindegy. Most már nem finomkodok, meg nem törlöm ki ezredszer is. Hogy lehet rávenni egy alkoholistát arra, hogy legalább egy hétig ne vedeljen? Hogy? Hogy? Hogy?

Hogy meg lehet utálni az életet egy nap alatt... 

Vajon hányan lesznek öngyilkosok azért, mert ha azt nyírnák ki, aki megkeseríti az életüket, akkor úgyis megpecsételnék a saját sorsukat? (Tudom, idegbajosan nem szabad blogolni, mert sokkal többet ír az ember, mint kellene.)
Köszönöm, nem kérek ajándék balesetbiztosítást. Már van kettő, de biztos vagyok benne, hogy ha tényleg történne velem valami, akkor a biztosító oda se pillantva megmagyarázná, hogy én csináltam és direkt volt és nem jár a lóvé.
Megint ez van, elment itthonról és én a képeit nézegetem, mert úgy hiányzik. Olyan szép...

Még 59 perc, és lesz víz.
Nicke Borgban meg bennem az a közös, hogy mindketten áprilisban születtünk, meg egyikünkről se készült még olyan fotó, amin nem nagy az orra.

Díj :)

Díjat kaptam!!! Én!!! Ráadásul Zöldsalátától, akinek nagyon szeretem a blogját, de mint mindennel, az övének az olvasásával is elmaradtam, most pótolgatom (mert a munka elveszi az időt és eltereli a figyelmet az élet lényeges dolgaitól).

Köszönöm szépen, és akkor tovább is adom a következő szabályok szerint:
♥ Meg kell említeni azt, akitől a díjat kaptuk. (Ez megvolt.)
♥ 4 bloggernek tovább kell adni, feltétel, hogy 200 fő alatt legyen a feliratkozók száma a blogján.
♥ Egy-egy kommentet kell írni a 4 kiválasztott blogger oldalán a díjjal kapcsolatban. (Mivel a freeblog meghalása jól bekavart itt, ez nem biztos, hogy menni fog.)
Akiknek én továbbadom:
Évinek, aki egy csomószor megnevettet.
Bögrének, akit tegnaptól tudok újra olvasni, és ezt is tettem például takarítás helyett végül.
Witch77-nek, aki már olyan nekem, mintha ezer éve ismernénk egymást, de ha élőben is összefutnánk, tuti lámpalázas lennék. (Bár nem tom, blogol-e még majd valamikor.)
Vöröscicusnak, aki nem tudom, indított-e már új blogot :(
Ha tényleg csak szombaton születnek meg, akkor holnap délután még van időm befestetni a hajamat Tetkóssal. Ma is lenne, csak neki nincs.

Úgyhogy hivatalosan is kijelenthetjük, hogy Magyarországon sincsenek mostantól szép férfiak (mármint a közszereplők között), mint ahogyan Hollywoodban sem, de persze örömmel veszem, ha valaki megpróbálja ellenpéldákkal cáfolni ezt a kijelentést.
A legújabb, szüléssel kapcsolatos félelmem, hogy bebizonyosodik: mindkét baba fiú, csak az egyiknél sosem látták rendesen. Ezzel még ki is békülnék valahogy, a lányruhákat eladnám csomagban a Vaterán eltenném Szaffinak. A félelem arra vonatkozik, hogy mondjuk császárral születnek, engem el kell altatni, és Tetkóst kérdezik meg, mi legyen a nevük. A Nimród ugye tiszta, másiknak meg én emlegettem a Damjánt, de azt is emlegettem, hogy ma ovis ebédet kell fizetni, aztán azt is elfelejtette. Szóval mi van, ha a másik gyerekünket stikában elnevezi valamelyik haverjáról? Valószínűleg örökre megpecsételi a gyerek sorsát - mert mint ahogy a lányomat nem nevezném el valamelyik volt szerelmem új kurvájáról nőjéről, úgy ezt sem tudom elképzelni.

A legdurvább, hogy amikor kipróbáltam egy ilyen keresztnévválasztót, tudod, hogy beírod a vezetéknevedet, az meg ajánl hozzá keresztneveket, első körben kidobta Tetkós haverjainak 60%-át.

Nem lesz Gergő.
Nem lesz Ricsi (neki ráadásul még a vezetékneve is ugyanaz...)
Nem lesz Attila.
Nem lesz Tibi.
Nem lesz Oresztész.
Nem lesz Józsi.
Nem lesz Gyuri.
Nem lesz Norbi.
Nem lesz András.
Nem lesz Feri.

Megvan a megoldás közben: előzőleg felírom a kézfejemre mindkettőt, és majd szólok a dokinak, hogy ott van. Igen, azt hiszem, ez így lesz :D

(Azt hiszem, Pártai Lucia mondta egyszer a Nők Lapjában, hogy kitaláltak valami szuper nevet, aztán a szülőágyon csak a saját neve jutott eszébe. Vagy egyik régi barátnőm, amikor feltették neki a kérdést: "Neve?", azt hitte, az ő nevét kérdezik, be is diktálta - utána hetekig jártak utána, hogy legalább a vezetéknevet meg tudják változtatni. Tudom, hogy ezeket már meséltem, de olyan jók az ilyen történetek.)

Igen, tegnap megint fél 12 után jött haza úgy, hogy rátelefonáltam. Akkor már órák óta agyaltam, hogy na ezek most a szülés jelei vagy sem. Úgyhogy megint nem vagyok nagy barátságban - vele se, de a világgal se.

2013. május 15., szerda

Istenem, van víz!!! Csak úgy véletlenül megnyitottam a csapot fogmosás után, és jön a víííííz!!! Úgy örülök, amennyire a Szaharában örülnék ennek...

Most megyek, lemosom a bejárati ajtót és közben kalóriát égetek meg lazítom az izmaimat vagy ilyesmi, szevasztoook!
Ha tudnám, hogyan kell kilinkelni a kedvenc blogokat...

Az egész nap blogok olvasgatásával meg hízással telt, mentségemre szóljon, hogy ma sincs víz 8-18 között, tegnap se volt meg holnap se lesz, és persze, minden létező tálam meg poharam meg vízforralóm tele van vízzel, de akkor se merem suvickolásra elhasználni, mert mi van, ha mit tudom én, másra kell.

Mint egy putriban, komolyan.

Szemérmetlenül ellopom mindenkitől, ami tetszik, most pl. Bögrétől

1.rész: Kívül.


Név: LCD

Születési dátum: Április 24.

Születési hely: St.
Természetes hajszín: Barna
Jobb/bal: Bal




2. rész: Belül.

Félelmeid: Hogy nem hallják meg a köszönésemet; mindenféle szokásos anyai félelmek; 2 betegségtől való félelem; na meg most a szüléstől. Ja nem, bocs, az rettegés.

Álom randid: A gyerekek nélkül :D



 3. rész: Tegnap, Ma, Holnap.

Első gondolataid ébredés után: Gyorsan, gyorsan vizet kell engedni, mert a köcsögök 8-kor megint elzárják (nem, nem putriban élünk, de már hetek óta olyan).

 A kedvenc testrészed máson: (=fiúkon) Nem is tudom... borostás áll, de toka nélkül; meg szeretem, ha szép, hosszú és karcsú lába van valakinek. (A lábfejeket meg, mint tudjuk, ki nem állhatom.)
Alvással töltött időd: Amikor dolgozom, 5 óra; amikor nem dolgozom, de terhes vagyok, 6-8 óra 30 percenként megszakítva.
Az emléked, ami a legjobban hiányzik: Miva?




4. rész: Válassz.

Pepsi vagy Cola: Mindegy, imádom.

McDonald’s vagy Burger King: MD
Egyedüli vagy Csoportos randi: Csoportos??? És akkor hogy szexelünk?
Adidas vagy Nike: Nike, mert az egyik olyan exem, aki nem engem választott, Adidas-buzi volt. 
Csokoládé vagy Vanília: Mindkettő unalmas, de ha választanom kell, különben kivégeznek, akkor legyen a csoki.
Cappuccino vagy Kávé: Cappuccino.





5. rész: Rólad.

Cigi: Nem tudom meggyújtani.

Csaj: A magyartanárom szerint a csajok azok, akik miniszoknyában járnak és magasra van gumizva a hajuk.
Pasi: Én is utálom ezt a szót, mint Bögre, viszont használom. Ha úgy érezném, hogy valakire jobban illik a Férfi, akkor azt használnám, de annyira egy hímneműt se tisztelek, hogy így gondoljam.
Valaki tetszik:  Igen, Tetkós meg a Nyúl.
Szereted a sulit: Hát most már igen.
Hiszel magadban: Kicsit. Inkább az agykontrollban.
Hiszel abban, hogy minden egy okért történik: Nem.
Egészségesen élsz: Most nem, de szedek Elevitet, az ér?
Megvertek: Kicsi koromban mindig. Meg egyszer, amikor fősulisok voltunk, az a paraszt VV, mert azt mondtam rá, hogy paraszt, amikor valami parasztságot csinált vagy mondott. Egyébként olyan tájszólása volt, hogy még az otthonától távol töltött évek sem tudták kinevelni belőle. Vagy pl. sétáltunk a sétálóutcán Egerben, ő meg egyszer csak horkantott és beköpött egy szép, kovácsoltvas kapun, és amikor szörnyülködni kezdtem, ő felháborodott, hogy de hát meg van fázva, mit csinált volna. Meg egy 2500 Ft-os közös tankönyvünkben tollal húzta alá, amit akart. Vonalzó nélkül. Szóval paraszt volt.




6. rész: Az elmúlt hónapban.

Voltál bevásárlóközpontban: Az elmúlt hónapban volt a Glamour vásárlásünnep, szóval természetesen.

Színpadon: Nem, de így dagadtan kivételesen nem is vágyom oda.
Ettél sushit: Nem, nem, soha.
Megbántott-e valaki: Persze.
Befestetted a hajad: Nem.




7. rész: Jövő.

Hány évesen akarsz házasodni: 25, úgyhogy ez a hajó elment.

Hány gyereket akarsz: Négyet, de majd megmondom jövő héten.



8. rész: Fiúk/Lányok

Legjobb szem szín: Kék

Rövid vagy Hosszú haj: Hosszú!
Vicces vagy Komoly: Humoros.
Belső vagy Külső: Hát először a külső.




9. rész: Mit tettél.

1 órával ezelőtt: Csízbörgerrel cseteltem.

1 héttel ezelőtt: Lámpalázasan készültem az oviba a Nyúlért.
1 évvel ezelőtt: Dolgoztam, mert éppen csúcsidőszak volt.




10. rész: Fejezd be a mondato...

Érzem: hogy nem fogok felporszívózni ma sem.

Utálom: ha nem foglalkoznak velem, főleg, ha helyettem mással meg igen. (Most pl. az édesapámra vagyok kicseszettül dühös emiatt.)
Elbújok: ha majd a Nyúl megint arra kényszerít, hogy bújócskázzunk.




11. rész: Kedvencek

Zenekar: HARDCORE SUPERSTAR és Toxicrose

Előadó: Jocke Berg, Nicke Borg, és ez nem szójáték :D
Szín: Fekete, zöld (de csak amiben több a sárga, mint a kék).
Étel: Minden, kivéve a húsféléket.
Ital: Kóóóólaaaa
Alkohol: Gyűlölöm, akkor is, ha más issza.
Állat: Há ceca, mi más.




12. rész: Véletlen

Mióta ismered a legjobb barátodat: Nehéz leírni (főleg, mert Tetkós majd ezzel fog baszogatni, hogy ezért nem értem, miért jár el naponta itthonról), de most már úgy gondolom, hogy nincs legjobb barátom.

Mi a második keresztneved: Bérmanevem van, az Katalin, pedig valami különlegeset akartam, de nem hagyták...
Izgatott vagy: Nem. Kurvára ideges vagyok inkább.
Vannak elmentett üzeneteid a telefonodban: Igen, 144 bejövő, 150 elküldött. Lustaságból.




13. rész: Csak az igazat!

Valaki megbántott az elmúlt egy hétben? Persze.

Ha megnézed a híváslistádat, ki az utolsó név, akit felhívtál? Saab
Ha visszamehetnél az időben, min változtatnál? Gimnáziumba mennék és sose tanulnék semmiféle számvitelt vagy azzal kapcsolatos retket. Híres író lennék, plusz még valamilyen képzőművész. Nem basznék el ronda Exemre 6 évet az életemből. Nem mennék dolgozni oda, ahol 6 évig havi 80-ért güzültem. Így aztán nem is találkoznék Rohadék Exemmel, de ha mégis találkoznék, akkor az első adandó alkalommal leszőröstokájúbunkóznám, és onnantól utálnánk egymást, tehát nem járnánk együtt, és nem is szexelnék vele 2005.09.02-án. És akkor semmi bajom sem lenne.

Fáj most valamelyik testrészed? A hasam.
Hiszel benne, hogy a szeretet örökké tarthat? Igen.

Neked mit kellene tenned most? Porszívóznom, mozognom, hogy ne legyek dagadt. Vagy pihennem, mert már csak pár napom van rá.
Mi zaklat téged? A dagadtságom, meg, hogy Tetkós a haverjaiba szerelmes, bár ha jobban meggondoljuk, van logikai szál a kettő között.
Mondta neked ma valaki, hogy szeret? Menj már...

Vannak testvéreid? 4 féltestvérem, ebből 2 olyan, mintha édestestvérem lenne, 2 meg olyan, mintha csak távoli ismerős.

Utolsó személy, akivel személyesen beszéltél? Tetkós.
Szerinted gondol most rád valaki? Kizárt, nem jellemző.
Mi a legközelebbi rózsaszín dolog körülötted? A korallvirágom (ez tök aranyos kérdés).
Mit csináltál ma, ami felvidított? Ma még nem csináltam ilyet.
Boldoggá tesz az életed? Néhány terület, de az életem egésze nem (pár napja még szerettem volna belehalni a szülésbe).
Hiányzik neked valaki? Most éppen nem.
Hiszel Istenben? A létezésében igen.
Az utolsó 6 hónapban érdekelt téged valaki? Hát bebaszna, ha nem érdekelne senki.
Boldogabb vagy, mint 5 hónappal ezelőtt? Jobban vagyok, mert közelebb van a cél, meg már nem is bámulhatja senki, hogy milyen dagadt vagyok. De boldogabb nem.
Mikor voltál utoljára az esőn? Mikor áztam meg? Mittomén.
Érzelmeket táplálsz valaki iránt? Ha nem így lenne, pszichopata lennék.
Milyen ebben a percben a hajad? Hát azt még leírni sem szabad, nem hogy megmutatni.
Voltál már Britney Spears koncerten? Jaj, dehogy.
Egyedül aludtál tegnap éjszaka? Nem.
A holnap jó nap lesz? Már miért lenne?
Jelenleg akarsz valamilyen tetkót vagy piercinget? Igen, de a szoptatás végéig nem lehet. Úgyhogy van megint vagy két évem kitalálni, milyen legyen...
Mi van az ágyadon most? Ágynemű.
Vársz valamit? Most már eléggé...
Ma boldoggá tett téged valaki? Ugyammá, dehogy, sőt, esély sincs rá, hogy ez egy jó nap legyen.
Kit ölelsz meg mindennap? A Nyulat.
Szűk vagy laza ruhák? Szűk. Most már csak olyan van. :D
Milyen öltözködési stílus jön be neked? A nők - más nők - bármiben gyönyörűek tudnak lenni, de az elegáns, nőies stílus nekem nem áll jól, olyan vagyok benne, mint egy falusi parasztasszony, vagy aki jelmezbálból jön. Úgyhogy nekem csak a fekete és szűk darabok tetszenek magamon. Férfiakon farmer, póló. Szandál, papucs, fehér sportcipő tilos.
Ki a legjobb fiú barátod? Zi.
Kitől kaptad az utolsó üzenetet? A banktól, hogy gyorsan sikerült megszabadulni a gyorsan jött pénztől.
Kedvenc ruhadarabod? A 2007. óta meglévő farmer rövidnadrágom, amibe igenis bele fogok férni két hónap múlva. Meg persze az a törökös, buggyos fekete nadrágom (29 évet vártam rá, hogy divatba jöjjenek az ilyenek).
Mikor találkozol azzal a személlyel, akit szeretsz? Ha köcsög lennék, most azt mondanám, hogy 66%-uk itt van velem, a maradékkal meg jövő vasárnap körül... De jól van, na, Tetkóssal valamikor éjszaka. De ha tényleg csak éjszaka, akkor már nem fogom szeretni.
Ha bárhol élhetnél, hol élnél? Rio de Janeiróban, nyilván. Vagy Göteborgban, de ott csak akkor, ha...
Kedvenc filmed? A Szex és New York 1.-et le tudom szinkronizálni... Meg ált. olyanok, amiben valaki rút kiskacsából lesz jó nő, ügyetlenből ügyes, senkiből híres, stb....
Vegetáriánus vagy? Igen, de most nem. :D
Mit hallasz most? Valami híradófélét, meg, hogy valaki szerintem fejest ugrott a szemétledobóba egy lovagi páncélban, vagy nem tudom, mi történhetett odakint.
Melyik sportot szereted nézni? Sportot én még nézni se, bazmeg.
Elszoktad olvasni az ételek címkéjén a “tartalmazza” szöveget? Csak az elejét. De az "el szoktad olvasni"-t külön írom.
Mi a véleményed a Twilight-ról? Hogy kár volt vele dolgozni. Hogy Bella egy tátott szájú, bamba némaság, aki nem tud mosolyogni, olyan, mint Steven Segal nőben. Hogy Edward egy fehérre meszelt arcú, nevetséges tini, nem lehet rá férfiként nézni. Hogy ha már Stephenie Meyer, akkor A burok, legalábbis könyvben, az zseniális.
Manipulálható vagy? Igen.
A legdurvább dolog, amit tett veled valaki? Rohadék Exem 2005-2007.
Milyen telefont akarsz? Olyat, amin tudok Pou-val játszani.
Szereted a klasszikus rockot? Hát azt mondjuk nem annyira.
Rap? Öcsém. Ordítás. Füldugó.

Te meleg vagy? Nem, de annyira idegenkedem tőlük, hogy valami agykurkász biztos megmagyarázná, hogy látensen igenis az vagyok.
Kedvenc édesség? Minden. Most baklavára vágyom, meg kókuszgolyóra, és csokira nem annyira, de tényleg minden.

Fekete vs Fehér? Fekete.
Ja, feltűnt? Itthon vagyok, igen.

Szóval tegnap bementünk NST-re este 8-ra. Konstatáltam, hogy a szülészeten minden egyes nővérke, akivel eddig találkoztam, gyönyörű, karcsú és sportol - ez ilyen pszichológiai hadviselés lehet a kismamák ellen, akik ide-oda ugráltatnak ott mindenkit, lesz egy-két szép kisbabájuk, meg földöntúli boldogság az arcukon. 

Na mindegy, szóval úgy mentem oda, hogy tiszta ideg voltam, az NST eszembe sem jutott, csak az, hogy most tutira maradnom kell bent. Tetkós nagy boldogan leheveredett az előtérben egy székbe, hogy akkor ő most netezni fog a telefonján, de aztán az egyik nővérke őt is behívta, hogy ne unatkozzon ott kint egyedül. Muhhahha... Bevezettek az egyik vajúdóba, és mellettünk pont akkor született meg egy kisbaba, végig üvöltött, nagyon édes hangja volt, én pedig úgy bepánikoltam a sírásától, hogy majdnem elbőgtem magam.

Tökjó volt ez a másik gép, nem az volt, mint múltkor, hogy a kezedbe adnak egy gombot, és azt mindig meg kell nyomnod, ha valaki megmozdul odabent, hanem ez jelezte magától a mozgást, és mit ad Isten, míg múltkor a kölykök egy vagy két picike mozdulatot produkáltak, most egyfolytában rugdosták azokat az izéket a hasamon. Tetkós közben olvasgatott mellettem, a nővérkék néha bejöttek, és az elején azt mondták, nincs bent a dokim, de miután negyedórán keresztül hulla voltam az idegtől, hogy biztos rosszul értettem az időpontot, és micsoda lebaszást fogok majd ezért kapni, szóltak, hogy mégiscsak bent van. Jött is, kedves volt, majd flörtölt az egyik szexbombával, hogy lehetőleg még szarabbul érezzem magam a szánalmasan sunnyogó elefántasszony szerepében (lényegesen könnyebb lenne az életem, ha erre a 9 hónapra minden más nő is meghízott volna szolidaritásból, de hát ez nem kívánságműsor), majd átvezetett a vizsgálóba, és miután Barbamamaként felhömpölyögtem a vizsgálószékbe, megvizsgált (remélem, a szülés nem lesz sem ennyire fájdalmas, sem ennyire kínos - na jól van, nem az, hogy még nem tudom, mire számítsak, de hát a remény hal meg utoljára). Aztán visszamentünk Tetkóshoz, a doki elmondta, hogy szombaton délelőtt kéne mennem megint, és "akkor már hozza a kis pakkját", amin Tetkós nagyon röhögött utóbb, mert a kis pakkom majdnem akkora, mint a komódunk.

(De baszki tényleg, ha elolvasol egy ilyen kórházi listát, olyanokat írnak, hogy csak lesel: ilyen papucs, olyan papucs, ennyi meg annyi ruha neked, a gyereknek, esetünkben a másik gyereknek, eldobható pelenka + 10 db textilpelenka... - 10 db??? Mi a francnak? Ráadásul gyerekenként? - meleg takaró, vékony takaró, de a csúcs: vigyél kispárnát, szoptatóspárnát és hajszárítót... Na ez utóbbi hármat még ki is hagytam, mert úgy döntöttünk, azért a három napért nem fogunk IFÁ-t bérelni, de nem is értem: a lényeg, hogy vigyél kb. 200 féle dolgot, de tömörített fájlban, hogy beférjen egy kis kézitáskába.)

Amúgy mindenki nagyon kedves volt még eddig ott a kórházban, kicsit csökkent a rettegésem, amit az váltott ki, hogy a neten mindenhol azt olvastam, vannak ott bunkók is.

Na szóval, hogy szombat, de ha valami történne, akkor korábban is bemehetek. Hát nem mondom, hogy nem ugrott görcsbe mindenem a gondolatra... De a rokonaimnak üzenem, hogy nem kell addig rettegve imádkozni, mert a szombat sem biztos még. 

Hazafelé megálltunk gyrost venni*, és amíg Tetkós sorban állt, felhívtam a családomat meg a Nyulat. A Nyúl jól van, hisztis ott is (muhhahha), és nem hajlandó meleg ruhát felvenni, de kesztyű mindig van rajta. Amikor az első napon felhívtam, úgy jött a telefonhoz, hogy "Szia, nem hiányzol te sem meg Apa sem, mert Dzidze a legjobb barátom, meg Viktor! Na szia, puszi!" Ezúttal kicsivel kedvesebb volt, érezhetően nem volt rám kíváncsi, de udvarias akart lenni: "Szia Kicsikém! Mit csinálsz?" "Szia... Hát nem is tudom, most éppen... megyek, na szia, puszi!"

Úgyhogy ő jól van, nyugodtan retteghetek itthon egyedül (merthogy ma délután Tetkós már repül hőn szeretett haverjaihoz - amikor mondtam neki, hogy itthon maradtak a sürgősen feladandó levelek, majdnem elsírta magát fájdalmában, hogy nem rohanhat rögtön hozzájuk, hanem még a postát is be kell iktatnia).

*Pénteken fel kellett hívnom a dokit az utolsó vérvétel eredményei miatt, mondta, hogy minden rendben, semmivel sem tud riogatni, csak egy kicsit magas a koleszterinem. Na most nekem ez, hogy "magas koleszterin" úgy hangzott, mintha azt mondta volna: "maga egy zsírdisznó, kérem". Kegyelemdöfésként hozzátette még azt is: "kevesebb töpörtyűt egyen és több fokhagymát". Előbb tiltakozni akartam, hogy de hát én nem is zabálok húst szalonnával meg kolbásszal, én kérem vegetáriánus vagyok, csak most egy kevés húst is eszem, de aztán úgy döntöttem, hagyom a fenébe. Ha zsírdisznó, akkor zsírdisznó. Majd pár hét múlva úgyis undorodni fogok a hústól megint. Addig meg jöhet még a gyros is, bár azt a szappanízű fűszert, amivel ízesítik, nem nagyon szeretem.
A múlt héten volt egy nap, amikor öten fogták meg a hasamat: egy közeli rokon, egy távoli rokon, egy barátnő, egy ismerős, és egy ismeretlen az utcán.

Ja, és még mindig nem szeretem, de már teljesen megszoktam az olyan kérdéseket, hogy mennyire van nyitva a méhszájam, meg mennyire vagyok kitágulva, bár ha így megy tovább, szerintem az emberek lassan ilyen kérdéseket is fel mernek majd tenni, hogy tényleg, és hogyan szoktatok szexelni?

2013. május 14., kedd

:D

LCD: "Mi meg olyanok vagyunk, mint a mamák, úgy pletykálunk."
K: "Dehogy pletykálunk, csak elmeséljük, amiket hallottunk."
Na elküldtem. Már ott van. A gatyám is ráment. Mostantól imádkozhatok, hogy fölösleges legyen.

Alakul

Előbb ijesztően megfájdult a hasam, pedig már épp elfelejtettem, hogy terhes vagyok.

Mellesleg a "max. két hetet adok magának" holnapután telik le, a 40. hét pedig 13 nap múlva (vagyis hát, ugye "ki tudhassa aztat biztosan"). 

Nem állítom, hogy nem vagyok betojva.

Ma este megyünk a kórházba NST-re, Tetkós a napokban többször is felszólított, hogy ne szüljek: hétvégén azért ne, mert akkor nem tud vedelni a haverokkal; hétköznap meg azért ne, mert ki akarja aludni magát másnapra. Úgy döntött, ez a mai nap lenne a tökéletes, mégpedig úgy, hogy bemegyünk, és akkor már bent is tartanak, de azt mondta, a táskámat még ne vigyük, mert Murphy alapján akkor tutira nem tartanak bent, neki meg annyit megér a dolog, hogy haza kelljen ugrania érte.Amúgy múltkor tapsikolva örvendezett azon, hogy hamarosan én se leszek itthon, meg a Nyúl se (meg valószínűleg ő se). Kedves ember.

Tesómék vasárnap elvitték a Nyulat a Mátrába, és már csak akkor hozzák haza, amikor mi is hazajöttünk a kórházból. Tetkós, aki soha nem volt oda a fociért, és a Forma-1-ről is csak az jut eszébe, hogy "kurvaélet, másnap iskolába/munkába kell menni" (ez volt nagyjából az egyetlen tulajdonsága, amit még pozitívumként tudtam elkönyvelni a külseje mellett), vasárnap elmászott, hogy meccset nézzen G.-vel*, még azt se várta meg, hogy elvigyék a Nyulat, sőt, szinte el se búcsúzott tőle. És annyira nézték azt a tetves meccset, hogy bazmeg csak másnap reggel tudott hazajönni, amikor állítása szerint arra ébredt, hogy úristen, ő engem mennyire szeret, és akkor rohant haza hozzám. Gyorsan kicserélte a hálószobában a lámpakapcsolót, amit múlt héten tört össze, meg elkezdte megcsinálni a fürdőszobai csaptelepet. Én persze elküldtem néhányszor az anyjába, amikor kedves próbált lenni velem, de aztán el kellett menni OBI-ba (az újba) tömítést venni a csaphoz (nehogy feljöjjön megint a nyanya a hatodikról, hogy áznak), és úgy döntöttem, egy VÁSÁRLÁST nem fogok kihagyni csak azért, mert amúgy fel tudnám őt rúgni.

Úgyhogy elmentünk, kaptam orchideát, mert egyrészt évek óta vágytam rá, másrészt meg akciós volt (mindenki orchideával jött kifelé), meg még ráadásnak egy korallvirágot is, aztán elvitt Alsónémedibe fagyizni, ott ilyen kilós fagyi van, érted, nem gombócos, hanem ilyen, hogy "kicsi", "közepes" meg ilyesmi, és teljesen elfagyott a nyelvünk, de baromi jó volt. Aztán hazajöttünk, konstatáltuk, hogy a tömítés nem jó, irány a KÖKI-OBI, vettünk csövet vagy mi a retket, meg ilyen tökszép irattartó dobozokat fillérekért, ez utóbbit pont aznap reggel programoztam magamnak, mert Tetkós múltkor szétverte a számlatartó dobozt (az került a keze ügyébe), amikor azzal mertem idegesíteni, hogy mi a faszért kellett épp most sörpadot venni. (Azóta már vett egy függőágyat is, meg tegnap elkaptam, amint rollereket nézeget a Vaterán, kérdeztem, a Nyúlnak-e gyereknapra, de nem, magának, hogy ha máskor is berúg Wekerlén - tehát bármelyik napon -, akkor ne kocsival kelljen hazajönnie, kockáztatva a jogsiját. Állítólag azzal, hogy MOST vesz egy rollert, százezreket spórol, de mondtam, kicsit várjunk már azzal a kurva spórolással, míg lesz rá pénzünk. Ne mondd, hogy nem mentene fel bármelyik bíróság, ha...)

Amúgy meglepő, mennyivel kevesebbet veszekszünk, amióta a Nyúl nincs itthon. Tudom, nem illik ilyet írni, mert közben meg mindketten a Nyúlért vagyunk oda a legjobban (én pl. Auchanban tegnap percenként majdnem elbőgtem magam, mert mindenről ő jutott eszembe, a hisztijei, meg a gyönyörű feje), de ez az igazság, tegnap is csak egyszer küldtük el egymást melegebb éghajlatra, és nem is vert szét senki semmit, bár Tetkós megpróbálkozott azért a folyosón a lámpakapcsolóval. És baszki, ne röhögj, de egyre többször jut eszembe, hogy mennyire szeretem őt, na mondjuk ehhez célszerű felidézni azokat az időket, amikor még naponta fésülködött a kedvemért, és ha egyet füttyentettem, már pattant is fel a haverjai mellől (most meg fordítva van). Ma még úgy is búcsúztunk el reggel egymástól, hogy "Szeretlek".

*Ő az a haver egyébként, akinek Tetkós haverjai közül elsőként fogok jegyet venni Dubaiba csak oda, hogy "tessék, öregem, csináld meg a szerencsédet", mert ő az, aki bármikor, szemrebbenés nélkül elrángatja itthonról Tetkóst. Jól van, rendes meg minden, de ha ennyire nem tud élni Tetkós nélkül, akkor inkább költözzön ide ő, és akkor kettejük közül már csak felrakja valaki a függönyt a nappaliban végre. Amúgy Tetkós azt mondta, ne a haverjaira haragudjak, mert igaz, hogy ők rángatják el, viszont ő az, aki nem mond nekik nemet, pedig mondhatna. Hát ő tudja...

Mellesleg saját fülemmel hallottam, ahogy S-nek, a konstansnak, aki MINDIG OTT VAN, és akit egyébként nagyon kedvelek, azt mondta, hogy sem tegnap, sem ma nem ér rá, meg R-nek, a másik "nagy kedvencemnek" sem ért rá tegnap (na R. is olyan, hogy ha 10 gyerekünk lenne, akkor is telefonálna minden hétfőn és szerdán, hogy Tetkós ráér-e éjszakába nyúlóan vedelni, ha máshol nem, hát a házunk előtt), hát mit mondjak, olyan érzés volt, mint amikor életed szerelme elhagyja a feleségét érted. Olyan "meg sem érdemlem, de a fenébe is, dehogynem".

2013. május 10., péntek

Csak egyszer az életben nem lehetne egy tetves magyar nyomtatványt úgy megoldani, hogy ne csak az értse, aki csinálta, hanem egy, az átlag fölötti IQ-val rendelkező közgazdász is? Azt a rohadt, megosztott családi kedvezményes kurva életet már tényleg.

Véres jelenet a játszótéren

(Unalmas bejegyzés arról, hogy ha valaki képtelen egész életében egy királyfit szolgálni, az ne királyfit neveljen.)

Amúgy egy csomószor van az, hogy ránézek a Nyúlra és azt veszem észre, hogy olyan, mint Jocke Berg lehetett kiskorában. Hogy ha ilyenek maradnak a vonásai, meg ilyen kék a szeme, akkor felnőve is hasonlítani fog (bár remélem, ő nem fog csillagos harisnyát hordani rózsaszín rövidnadrággal). (Mert egyrészt nagyon hasonlít Tetkósra, aki ugye olyan, mint Jocke, meg nagyon hasonlít az egyik unokatesómra is, aki szintén olyan, mint Jocke.)*

És hozzá van ez a hóbortja is, hogy mostanában csak "durva" ruhákat hajlandó felvenni. A Verdák és a Toy Story nem számítanak  durva dolgoknak. Ami szóba jöhet, az a halálfejes, a fekete és a gitáros, meg esetleg a kalózos. Ja, meg a bőrdzseki. (A terepmintás és sötétzöld cuccra még esetleg rá tudom mondani, hogy katonai, de nem mindig hiszi el.) És általában ujjatlan kesztyűben flangál (pl. tegnap is). Így aztán eléggé beszűkültek a lehetőségeim az öltöztetés terén, nagyjából a szekrénye tartalmának 75%-át elcsomagolhatom a testvéreinek, viszont hálát adok az Istennek, amiért túrtam azt a néhány halálfejes cuccot Hádában. Néha cowboyruhát visel, de mostanában abban már melege van, mert ugye azt a tehénmintás biszbaszt hosszú nadrágra kell ráhúzni. Viszont tegnap vért izzadtam, hogy legalább az anyák napi ünnepség végéig rajta tartsam a kockás inget, mert mindenképpen át akarta venni valami durvára. Előszeretettel öltözik egyébként a szennyestartójából, mert ha a menő ruha épp retkes, akkor is az a menő - úgyhogy mostanában vagy eldugom előle (igen, a gardróbba), vagy igyekszem azonnal kimosni minden egyes ruháját. Vagy ha már oviba indulás előtt is elkapná a dilihopp, akkor harcolunk.

Azt nyilván nem kell mondanom, hogy tetoválás nélkül nem megy ki az utcára.

Én amúgy szeretem, hogy ilyen. Hogy fiús. Hogy rocksztáros (ja tényleg, a kocsiban csak ezt lehet vele hallgatni). Hogy szép kis formás, vékony, nem kisebb a többieknél, de nem is nagyobb. Hogy baromi logikusan gondolkodik, és humoros, érted? Meg laza! Pont olyan, amilyet akartam. 

Másfelől viszont a makacsságával és hisztisségével kezdeni kéne valamit, mert egyszerűen nem hajlandó elfogadni, hogy neki is nemet mondhat valaki. Tegnap a játszótéren elkezdte követelni, hogy tegyem be a hintába (abba, ami kicsiknek való, és ő már nem olyanba szokott ülni amúgy), és hiába mondtam neki, hogy nem fogom felemelni, viszont egy tucat más játékkal is játszhat, csak folytatta a hisztit. Végül úgy felidegesített, hogy felkaptam, beleraktam a hintába (a nap további részében így rohadtul fájt mindenem, de ez nyilván nem olyan fontos azoknak a drága rokonaimnak, akik csak annyit látnak az egészből, hogy "jaaaj, szegény Noé olyan aranyos, nem szabad vele veszekedni"), közben ráztam, hogy a lába oda kerüljön, ahova kell (mert hála Istennek, azon a szaron van vagy hat lyuk, hogy véletlenül se lehessen első próbálkozásra jól beletenni a gyereket), és így véletlenül megütöttük a térdén lévő nagy sebet. Észre sem vettem, ő meg akkor már amúgy is ordított a hisztitől (én is), és akkor egyszer csak hallottam, hogy "Folyik a véhéhér!", és akkor láttam meg a sebet, ami akkor kezdett nagyon vérezni. Ő is megijedt meg én is, gyorsan letöröltem a térdét és próbáltam megnyugodni meg őt is megnyugtatni, löktem egy kicsit a hintát, de kb. 10 másodperc után kikéredzkedett belőle, mert az egész hintáztatásra is nyilván csak azért volt szükség, hogy végül megint az legyen, amit ő mond.

Kívülállónak a jelenet egyébként úgy tűnhetett, hogy dagadtan terpeszkedő anyukának büdös a gyerekkel játszani, úgyhogy leordítja neki a fejét, majd fizikailag is bántalmazza. Azóta persze azon gondolkodom, ki hallotta a veszekedésünket meg ki látott minket - hát úgy nagyjából 200 családnak a nem dolgozó része, mert ezen a rohadt paneljátszótéren voltunk, két háztömb között. Ja, meg egy ilyen semmirekellő, nemiskolás-nemdolgozik-dedélbenmársörértmászik banda ült az egyik pingpongasztalon, azok tutira minket bámultak, remek.

Persze nagyon szégyelltem magam, meg sajnáltam őt, utána játszottunk egy csomót, bár nekem már megint csak ülni volt jó, de homokoztunk, meg kibékültünk, stb.

Én nem tudom, mit kéne vele csinálni, mert - bár iszonyat okos - lehetetlen neki elmagyarázni, hogy ha valami "nem", akkor az miért "nem". Egyszerűen mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja. Szóval magyarázáson túl vagyok, ordításon túl vagyok, semmi. Anyukám agyában például remekül megfér az a két gondolat, hogy
"Nem vagy elég erélyes, azért tud veled mindent megcsinálni" illetve, hogy "Ne ordíts már úgy azzal a gyerekkel", a rokonságom többi tagjáról nem is beszélve. De hogy akkor most mégis mi a reteknek lenne értelme... (Ranschburgon, Vekerdin túl vagyunk, köszönjük, mármint olvasásilag.)

Amúgy a múltkor szinte tapsikoltam a boldogságtól, amikor Tetkós egyik haverja mesélte, hogy már az utcájukba bekanyarodva hallja, ha otthon van a család, mert a nője - akitől mellesleg mindenki, Tetkós is el van ájulva - úgy ordít a gyerekekkel. Tény, hogy az ő fiuk még a Nyúlon is túltesz, mondjuk nem hisztiben, hanem vadállatságban.

*Egyébként azt meg komolyan gondolom, hogy azért is szeretnék minél több gyereket, mert annál nagyobb a valószínűsége, hogy egyikük alapít egy Hardcore Superstar tribute zenekart. És leszarom, hogy ezért ki néz hülyének.

2013. május 9., csütörtök

Ja, de hogy jót is írjak: holnap egy várva várt, fantasztikus dolog fog történni, kaptam egy fülest, és amikor megláttam az sms-t, könnyes lett a szemem és legyen már holnap reggel 8, vagy nem is, mondjuk délután 5.
Épp egy hatalmas, vizes párnával "szipuzok", most vettem ki a mosógépből és képtelen vagyok letenni. Szerintem meg is tudnám enni, ez egyszerűen mindennél jobb.

2013. május 8., szerda


Ez az egész nagyon de nagyon jó, amikor munkába jártam, az utolsó hónapokban ők tartották bennem a lelket, és tudtam, hogy vadállatok, de azért ezekhez a fotókhoz gratulálok, basszus...
Ez gyorsan ment, találtam egyet 59.000-ért. :D

Babakocsi - avagy létezik szerelem első látásra

Vasárnap jutottam el oda, hogy MOST már tényleg megvan a babáknak minden. Megnyugodhatok, megszülethetnek, helló. Na jó, ha nagyon gondolkodom, mondhatok még ilyeneket, hogy szép, színes forgó az ágyukra, meg babanaplók, ja, meg elfelejtettem nekik új lepedőket venni (de ott a Nyúlé mind az ezer darab), de ezek közül tényleg egyik se olyan már, hogy ne lehetne nélkülük élni.

Ja! Meg a babakocsi.

Nem tudom, írtam-e már róla, de a babakocsik gyártói maximálisan kihasználják, hogy szorult helyzetben vagy: ha ikerkocsira van szükséged, muszáj lesz ikerkocsit venned, tehát bármennyit meg fogsz adni érte. Így aztán a legtöbb olyan új ikerkocsi ára, amely újszülöttkortól használható, és nem is rettegve vagy szégyenkezve megy ki vele az ember az utcára, kapaszkodj meg: 169.900 Ft. De tényleg. Ez átlagár, vannak persze olcsóbb, gagyi modellek (35.000-50.000), és vannak a milliárdosoknak meg a celebeknek 350.000 körül.

Először ebbe szerettem bele (75 cm széles!!! 80 cm a szabványajtó), ki is írtam a kívánságfalamra, hogy mindennap lássam, de aztán inkább letöröltem, mert fölösleges kiadásnak tartottam, meg ezzel az erővel brazil körutazásról is álmodozhattam volna.

Na mármost Húgom meg Öcsém még az első sokk ("ikrek???") idején felajánlották, hogy tőlük kapok babakocsit, mert ők a világ legrendesebb testvérei mellesleg. Mivel Húgom egyik kollégája szintén ikres, amikor megtudta, hogy nálunk is azok lesznek, kinevezte magát ilyen önkéntes szakértőnek, és az égvilágon mindenben ellátta Húgomat tanácsokkal, végül pedig jött a babakocsi, amit ők akartak megvenni egy másik ikres családtól, de akkor, pár hónapja még nem volt eladó. A hiperszuper, fantasztikusan tökéletes mindentudó kocsi, a soseválasztottamvolnamást. Tényleg szuper, az ára pedig újonnan jóval magasabb, mint a használt kis Nissan Micráé, amire szintén vágyom.

Csak sajnos a mérete is vetekszik a Micráéval, nagyjából fedett parkolót kéne bérelni neki. Kaptam róla képeket (vagyis nem arról, hanem egy olyanról), tetszett, tényleg. Jó, akkor legyen ez.

Húsvétkor az eladók Diósdról hozták le a rokonokhoz a Mátrába a babakocsit, Húgom és a barátja el is mentek, hogy megnézzék (a szomszéd faluba). Aztán másnap Tetkós szerelte Húgom barátjának az autóját, és ha már elmentek próbakörre, betértek megnézni a babakocsit. Még ugyanazon a napon mi is arra jártunk, és Húgom és Tetkós kitalálta, hogy menjünk be, nézzem meg. Megbeszéltük, hogy ha nekem nem tetszik, az lesz a kulcsmondat, hogy "nos, elfelejtettük lemérni a liftet, nem biztos, hogy beférne".

Bementünk, én a pasin kicsit azt láttam, hogy "mi a faszomat keresnek ezek itt már megint", és akkor el is dőlt, hogy akármi is lesz, én itt már nem merek nemet mondani. Szóval ott álltunk a garázsban, előttünk egy babakocsi VÁZA. Óriási volt, mint egy szekér. Aztán összerakták nekünk. Őszintén szólva akkor is csak azt láttam, hogy bazmeg, ez kurvanagy, de gondoltam, ikerkocsit kisebbet úgysem találunk (élőben, boltban én azelőtt még nem nézegettem ezeket, hogy fogalmam legyen róla), na meg ha már harmadszor zavarjuk itt meg a nyugalmukat, kutya kötelességünk elvinni a kocsit (Istenem, hány vásárlás alkalmával estem már abba a hibába, hogy "megveszem, ha már ennyi ideig feltartottam az eladót"!). Úgyhogy megvettük. 

Hatalmasak a kerekei, és tényleg olyan, hogy ebben végigtolod a családot a Sziklás-hegységen és biztonságban érzed őket. Hozzánk, a faluba a földútra meg repedezett járdára tényleg kiváló, biztos, hogy kényelmes a gyerekeknek is. Nekem az volt az eszemben, hogy milyen jó lesz majd, ha megint megyünk kirándulni Szilvásváradra, és nem kell küzdeni meg kézben cipelni a gyerekeket, ez a kocsi megy majd, mint a tank... Igen ám, de egy kirándulás az egy nap egy évből. De mi van a többi 364 nappal? 
- Amikor nekem kell egyedül elküzdenem az oviig a Nyúlért, mert Tetkós persze sehol se lesz... 
- Amikor egyedül kell majd kikerülnöm a 10 cm magas járdán a középre állított tűzcsapot... 
- Amikor egyedül kell majd betolnom az orvosi rendelő ajtaján, ami nehéz és automatikusan becsapódik és általában nem lehet semmivel kitámasztani...

Ráadásul, mivel én egyedül képtelen vagyok összecsukni és a liftbe tutira nem fér be, csak a lenti tárolóban tarthatnánk. Ami egyrészt közös (=bárki ellophat bármit), másrészt retkes (múltkor beláttam, amikor ott szereltek valamit). Újszülöttet egy poros tárolóban álló kocsiba annyira nem szívesen raknék be, ugye, másfelől meg hogy viszek le két babát a földszintre, miközben mindkettőnek tartani kell a fejét, harmadik kézzel zárni az ajtót, negyedikkel hívni a liftet (pláne, ha még rossz is)... 

Na szóval szembesültem vele, hogy idióta voltam, mert igent mondtam, pedig figyelmeztettek, hogy ne tegyem, csak annyira nem akartam megsérteni meg felidegesíteni senkit.

Aztán nemrég a Brendonban jártunk, és ott állt egy ikerkocsi. Ez, csak 110.000 helyett 65.000-ért. Csak úgy, poénból kipróbáltam... és szinte egy helyben meg tudtam vele fordulni, csodálatos volt, könnyű, tökéletes és gyönyörű, és majdnem elsírtam magam. Ez olyan, mint amikor hirtelen a szemedbe néz álmaid pasija, akit aztán soha az életben nem versz ki többé a fejedből.

Tetkós persze magyarázott, hogy ha már megvetettem a batárt, akkor ne variáljak (valahogy ő minden, a gyerekekkel kapcsolatos kiadásra azt mondta eddig, hogy fölösleges, nem úgy, mint a kibaszott sörpad meg a kerítés a sufni köré, amit a múlt héten volt szerencséje beszerezni), és mivel akkor épp nem volt pénzem, eloldalogtam onnan. 

De legközelebb, amikor mentünk, még mindig megvolt. Neten is fent volt az akciós áron, ez az egyetlen darab. Gondoltam rá, hogy lefoglalom vagy mi, hogy ne bírják lenyúlni előlem, de mivel nem tudtam, mikor jön meg a negyedéves lóvé (és jön-e egyáltalán), nem mertem.

Mindennap ránéztem neten. (A monitort azért nem csókolgattam, de elhiheted, hogy majdnem.)

Aztán hétvégén elmentünk megvenni a hordozókat (természetesen a legolcsóbbat, ugye...), és kishíján összeestem a bolt közepén: az én álomkocsim helyén egy ronda, batárnagy, lovaskocsikerekű, akciós Hauck állt... Sírni, toporzékolni lett volna kedvem... Itthon megnéztem neten. Már nincs ott. Azt hiszem, egész életemben siratni fogom.

Persze néztem használtan is, találtam is egy ugyanolyat, ugyanannyiért, de Tetkós azt mondta, akkor inkább már a Brendonban vegyük meg. A Vaterán pont a Brendonos látogatásunk előtti napon vitték el előlem...

Szóval keresek egy HOCO Monterio Twindem Navy-t, max. 65.000-ért. Nem többért, nem másmilyet. Addig meg sírok.