2013. július 19., péntek

LCD: "Képzeld, Enikő most megy Brazíliába. A repülője épp most száll az Atlanti-óceán felett."
Nyúl: "Tudom."
LCD: "Honnan?"
Nyúl: "Mondta."
Kicsit később:
Nyúl: "Aszfalti-óceán, ugye?"

Már nem emlékszem, mit mondtam, hogy hol leszek vele, a szobában, v. együtt megyünk Wekerlére vagy ilyesmi, csak arra, hogy azt mondta: ne.
LCD: "Miért ne?"
Nyúl: "Mert zavartok. Nem miattad, Anya, meg nem is a baba miatt... Egyszerűen csak zavartok."

Egyébként a mostani viselkedése is megér egy misét, de most nincs már annyi időm, hogy meséljek róla.

Mangó

Na elmesélem a mangófánk történetét. 

Múltkor Tetkósra két egymás utáni vásárlás alkalmával is rájött a dilihopp, hogy vegyünk valami érdekeset, valami olyan zöldséget vagy gyümölcsöt, amit nem szoktunk. Először egy avokádót vettünk (egyik fele ott rohadt meg a hűtőben - tudom, tudom, az avokádókrém finom, de úgy adódott, hogy nem egy tonnát vettünk, csak egyet, kíváncsiságból), majd következő alkalommal egy mangót. Az se volt nyerő.

Mindenesetre eldöntötte a drágám - olyan aranyos volt! -, hogy elülteti őket, meglátjuk, mi lesz. (Érthető volt az önbizalma, mert a chilipaprikája olyan szépen terem már hónapok óta, hogy lassan piacra is viheti.) Komoly utánajárást követően az instrukcióknak megfelelően az avokádómagot befőttesüvegben vízbe állította - nemrég dobtuk csak ki, miután észleltük, hogy az is megrohadt.

A mangómagot az okosok szerint földbe kellett ültetni, hát Tetkós így is tett, és várta a csodát türelemmel. Pár héttel ezelőtt, a hónapok óta változatlanul lapos virágföldet vizsgálva elkezdtük mondogatni, hogy most már ideje lenne kidobni a cseréppel együtt, mert tutira vége annak is. Na ezt hallva a növényünk egyik napról a másikra rohamos növekedésnek indult, Tetkós nem kis büszkeségére. Aztán egy szép napon nekem (aki parlagfüvet sosem láttam, vagy ha igen, nem tudtam, hogy az) szöget ütött a fejembe valami. "Te, szerintem ez parlagfű." Tetkós ránézett a kis pártfogoltjára, és láttam rajta, hogy egyrészt rögtön elhiszi, mert abból indul ki ő is, hogy micsoda lúzerek vagyunk általában, másrészt meg nem akarja elhinni, hogy már megint ekkora balfaszok voltunk. Mivel véletlenül épp a gép előtt ült (pedig nem is szokott, muhhahha...), mondtam neki, keressen már rá a mangóra és a parlagfűre is, biztos voltam benne, hogy a mangónak tojásdad és fényes levelei vannak, bár ezt sem tudom, honnan szedtem. Nos, igazam lett...

Szegényt nem hagyta nyugodni a dolog, óvatosan kiborította a virágföldet, hogy leellenőrizze a magot. A mag eltűnt a földből - gondolom, elrohadt, feloldódott, hogy új életet adjon khm... a parlagfűnek. "Most mit csináljak ezzel?", röhögött. Végül abban maradtunk, hogy visszaülteti, és meglátjuk, mi lesz. Nos, a kis vékony növénykénknek kutya baja, azóta is nő-növöget szépen, megerősítve minket abban, hogy 100%-ban gyomnövény, mert ha valami értékes lenne, az tuti elpusztult volna, amikor kiborítottuk a földdel.

Ezzel aztán mi lettünk az elsők a világon, akik ültettek és szeretettel nevelgetnek egy parlagfüvet.

(Ja, meg se próbálj bemószerolni valami felsőbb hatalomnál, hogy olyasmit tartunk, amit irtani (és nem "írtani", ez halálos helyesírási baki ugyanis) kötelező, hogy kígyót melengetünk a keblünkön, mert az az életébe fog kerülni, és ezt te sem akarhatod. Most jut eszembe, nevet még nem is adtunk neki.)

Ő meg az az illető, aki mostanában a legfőbb támaszom itt Pesten :), már amikor nem az általam megálmodott életet éli épp, és nem Brazíliában van, mint például most.
A gondolatok teremtő erejéről szóló mai történetem, hogy már napok óta gondoltam arra, milyen jó lenne eljutni Hádába, de ahhoz az kéne, hogy valaki vigyázzon a babákra, amíg Tetkós elvisz (másképp túl sok időt venne el az utazás, és rohanhatnék haza 5 percnyi ottlét után), viszont senkit sem mertem megkérni.

Úgy volt, hogy ma jönnek Tetkós szülei, de az anyja szólt neki, hogy inkább a hétvégén jönne át, hogy pár órát itt töltsön, és tudjon nekem segíteni. Tádámmm!

2013. július 18., csütörtök

Van nekem egy olyan húgom is amúgy, aki minden ismerősünk babás képeit lájkolja fb-n, kivéve az én gyerekeimről készült fotókat. Vicces.

Elcserélt lányok

Egyébként már régebben kiszúrtam ezt a sorozatot (az éjszakai szoptatások alatt néha teletexten olvasom sosem látott sorozatok aktuális részének a tartalmát), és ma végre láttam belőle egy részt, elejétől a végéig. Jó a sztori, és ilyen szövegek vannak benne:

"Nem hiszek a házasságban, de ha a jövőmre gondolok, te mindig benne vagy."
"Ő is csak azért tudja, hol vannak a taposóaknák, mert már mindre rálépett."
"Fénylő csillag vagy az itthon szartengerén."

Ja, és lehet feliratozva is nézni, ami nagy segítség, ha az éppen ringatott gyermeknek nincs jó napja. Az m1 és m2 jobb, mint gondolnád egyébként.
Az előbb fél füllel hallgattam egy sorozatot. "Engem nem érdekel a péniszed", mondta a lány. Aztán persze rájöttem, hogy valójában azt mondta: "Engem nem érdekel a pénzed", ami vitathatatlanul előnyösebb, ha egy kapcsolat újrakezdéséről van szó, mint ahogy ott is.

Forduló

Ma két hónaposak az ikrek, egészen pontosan Nimród két hónapja és öt perce, Zoé pedig két hónapja és két perce látta meg a lámpavilágot. Rohan az idő, nem?

5 éve ezen a napon veszítettük el az első közös gyerekünket. Mármint nem ezen a napon halt meg, csak a befejező műtét volt 18-án. Emlékszem, amikor pár nappal korábban megtudtuk, és utána vigasztalásképpen elmentünk OBI-ba, és ott toporzékoltam a kocsi mellett, hogy nem tudom, mit akar tőlem Isten, és márpedig követelem, hogy egy év múlva olyankor már legyen gyerekünk. Aztán egy év múlva, pár nappal még korábban is, megszületett a Nyúl.

Hogy mi célja volt annak a dolognak, azt továbbra sem tudom, és valahogy nem is tudom gyászolni azt a babát, mert biztos vagyok benne, hogy ő is a Nyúl volt, aki aztán megint eljött (Tetkós szerint nem). De tény, hogy akkor nem tudtam elképzelni, hogy valamikor majd tudok fájdalom nélkül visszagondolni azokra a napokra, és ma már igen, már azóta, hogy van nekünk a Nyúl. 

Noé azt jelenti: vigasztalás (meg azt is, hogy nyugalom, de ezt inkább hagyjuk).
Az előbb szívószállal kiszipkáztam a dinnye levét is. Elképesztően kreatív vagyok, vagy csak skótzsidó?

2013. július 10., szerda

Aki azt állítja, hogy egy baba 16-20 órát alszik egy nap, annak üzenem: gyere ide és a szemembe mondjad, ha mered, köcsög.