2017. február 6., hétfő

Pénteken Tetkósnak elég későn sikerült hazaérnie (vagy inkább szombaton elég korán). Másnap (vagyis aznap):
LCD: "És amúgy hol voltál tegnap?"
Tetkós: "Hogy érted?" (Van arról valami statisztika, hogy hány meggyilkolt férfinek volt ez az utolsó mondata?)
LCD: "Földrajzilag értem."
Tetkós: "Jaaa, itt voltam, a Földön."

Tegnap indulás előtt bekiabáltam Noéhoz: "Nonika, a bélelt farmeredet vegyed!"
Mivel a gyerekeim egyetlen mondatra sem reagálnak, aminek felkiáltójel van a végén (kivéve talán azt, hogy "Gumicukor!"), néma csend volt a válasz, úgyhogy Tetkód gondolta, kisegít: "Nonika, azt a farmert vegyed, amit anyád bérelt neked!"

De nem is kell, hogy Tetkós hülyéskedni akarjon - van, hogy egyszerűen nagyothallok. Tegnap a falunk határában, a fenyőerdő mellett Tetķós megkérdezte: "Emlékszel, amikor itt egyszer láttuk Győzikét?"
A megye stimmelhetett volna, de nem emlékeztem. "Neeem. Ne már, tényleg?"
"Aha! - kimutatott (szerintem) a másik sávba. - Pont itt."
"Nem emlékszem! Tényleg volt ilyen?"
"Aha, mondom! Itt rágcsálta a fa törzsét."
"Ó, bazmeg! EGY ŐZIKÉT mondtál?"