2017. december 20., szerda

:-)

Köszönjük, hogy véradàsàval hozzàjàrult egy beteg gyògyulàsàhoz! Az Ön àltal adott vért a tegnapi napon szàllìtottàk ki a kòrhàzba! Szép napot! :) OVSz

2017. december 15., péntek

Péntekenként mindig olyan boldog vagyok reggel. (Mintha nem is ez lenne az a nap, amikor Tetkós nem késő estig, hanem egyenesen éjszakába nyúlóan vedel a haverjaival.) Gyakran elhatározom, hogy megtisztelem ezt a napot azzal, hogy időben érek be, aztán... khm...

De pl. ma, amíg megtettem a pár perces utat az ajtónktól a buszmegállóig, négy azaz NÉGY busz jött, majd végül egy ilyen kóbor 117-esre pattantam fel, ami nem a Kökire megy, így kell egy csomót gyalogolni (de ha a legközelebbi véradáson hallani szeretném az előbb írt bűvös mondatot, akkor ez a minimum). Így már csak a későbbi (nem gyors) járattal tudtam jönni... szóval könnyen összejön a késés, na.

Viszont a héten minden akadályozó tényező ellenére két egymást követő napon is csak tíz percet késtem - mindkétszer úgy jöttem át a beléptetőkapun, mintha a maratont futottam volna le elsőként, alig bírtam megállni, hogy ne öklözzek a levegőbe.

Csodálatos, megismételhetetlen széria volt.
Voltam szerdán véradáson. Ezúttal nem küldtek el (júliusban is próbálkoztam egy rendezvényen, ahol nem adhattam végül - vagy írtam?*), és amikor be kellett diktálni a születési dátumomat, azt mondta az ujjamat megszúró fiú, hogy olyan tizenöt évvel fiatalabbbak gondolt.

Azóta mindig mosolygok ezen, ha eszembe jut még akkor is, ha erős túlzásnak érzem. (Azt hiszem, ráadásul épp aznap reggel volt, hogy elborzadtam a busz ablakában látott, karikás szemű tükörképemtől.) Hihetetlen, hogy egyetlen mondat napokra boldoggá tudja tenni az embert. Azt hiszem, ettől már csak az dobott volna fel jobban, ha azt hallom: "sajnálom, Ön nem adhat vért, mert a testsúlya szemmel láthatóan nem éri el az 50 kg-ot".

*Az úgy volt, hogy előre megkaptam az ilyenkor szokásos mindenféle ajándékot, majd elutasítottak, de semmit sem kellett visszaadni. Így lett egy tök menő, B+ feliratú vászonszatyrom, amit Tetkós pont tegnap röhögött ki a szárítón, hogyaszongya: "Olyan, mintha az lenne ráírva, hogy 'b*szd meg'." Tényleg. Pedig olyan büszkén hordtam.